Luxianna naplója

1. KEDVES NAPLÓM!

Nagyon vágytam arra,hogy egyszer naplóm legyen, tudod olyan ami kislakattal lezárva, de ez álom marad csuppán! Most megszülettél az én alkotásom alatt és magamhoz szoritalak mint egy 5-éves gyerek egy babát amit kapott! Hol van az már? Ma már csak emlék marad számomra !                  

2. Kedves Naplóm!

1970 dec.9-én születtem szerdán, pontosan 9-órakor! Fehér volt minden és esett a hó, csillogó fehér ruhába öltözött minden! Tudod a jégkirálynő jégvirágot rajzolt az ablakra, érdekes volt, én nem sírtam mint más gyerek, mosolyogva jöttem -e földre 39-ével ezelőtt,orvos és a bába is csodálkozott, nem sírós baba, hanem egy mosolygós angyal jött karácsony előtt anyum születésnapjára. Én voltam a legszebb ajándék számára! Ma ennyi volt mára, majd holnap folytatom tovább!

3. Kedves Naplóm! Tudom, hogy alig vártad írjak tovább, folytatom! Lett egy öcsém amikor én másfél éves voltam, nem nagyon foglalkoztam vele, bőgőmasinával, állandóan csak követelőzött, elérte amit akart. Nem volt bennem féltékenység mivel kicsi voltam és nem reagáltam rá, de azt tudom befogtam a fülem mert annyira bőgött. Felnéztem a plafonra, szakad-e már a  picit repedezett,  ahogy elnéztem! Engem a tejbepapi érdekelt meg a macim, földön huztam úgy másztam be magam kiságyába délutáni alvás volt. Bőgömasina se sírt már, béke honolt a gyerekszobára!

4. Kedves Naplóm! Elérkezett az óvodai időszakom, családi házba laktunk és szembe volt az óvoda. Na oda jártam én. Igaz jobban szerettem otthon lenni, háborogtam minek kell óviba menni? Na mindegy most már ha menni kell akkor menni kell mese nincs! Szép verőfényes őszi napon mamim átvitt az óviba, anyum dolgozott, az öcsém otthon a cica farkát cibálta. Apu a galambok kalitkáit takaritotta, átlagos nap volt de én még se akartam óviba menni. Lázadoztam, mami meghúzott, megvetettem a hátamat mint egy öszvér.  Miért kell óviiiba menniiiiiiiii? Na lássuk a medvét mi van odabent. Na beléptem, mama hátrált, én félénken köszöntem, csókolom! Gyere beljebb kislány, mondta a dadus (ő volt utolagosan a kedvencem Irma néni) pont akkor volt a reggeli, a habos kakaó, a vajas kifli szalámival. Én mind megettem csupa majszos lettem. Reggelinek vége, jött a játék ideje. Mennyi játék van itt, otthon meg mindenen osztozkodni kell, igaz az öcsém  majd visszek neki haza kiflit! Eljött az ebéd ideje, cukorborsó és tészta volt, mellé fahéjas csiga, utána fogmosás és alvás! Ági - néni mesélt olyan zümmögő lágy hangon, leragadtak a szemeim. Felébredtem jött az uzsonna, szőlő és keksz. Most minek kell szőlőhöz keksz mond már meg, mondom saját magamnak. Jött anya értem, irány haza!!!!! Végre otthon!                              

5. Kedves Naplóm! Nagyon mulatságos volt részemről de igaz, maga kárán tanul az ember! Apuval sétáltunk a faluba mikor betértünk a szomszéd veronnénihez, az meg fűzte a cseresznyepaprikát cérnára!Ugye egy makrancos kislány voltam aki mindenáron meg akartam kóstolni - számomra (cseresznye volt). Nem volt az, minden áron megakartam kapni a cseresznyepaprikát, persze apu kivette a kezemből! Erre Veron néni rá szólt apura - Hagyd Imre, beleharap nem vesszi többé a kezébe! Kezembe adta és úgy  éreztem nekem volt igazam, az mégiscsak cseresznye! Beleharaptam jó nagyot a paprikába, azzonal elhajintottam és orditottam mint a fába szorult féreg. Égett az arcom, a szememből pottyogott a könnyeim! Haza vitt apu és otthon kapott anyutol rendesen én meg továbbra is orditottam. Kihivták a dokit, kaptam valamit és jobban is lettem! jóéjt kedves naplóm! Tudod igy jár aki torkoskodik!   

6. Kedves Naplóm! Kis kíváncsi gyerek voltam (igaz felnőtt koromba se szoktam le erről) mindig ott lábatlankodtam a felnőttek között. Igaz szerettem hallgatózni is miről van szó! Akkoriba vasárnap este a bolt zárva volt, (ma nyitva vannak 21-ig is) hideg volt odakint, esett az eső,és meghallottam mikor apu mondta inni szeretne egy üveg sört. Én meg kifordultam az ajtón piros babos kisruhába, szandál a lábán, nagy esernyővel, nagy kosárral a kézbe. Elmentem a boltba apunak hozni sört. Mivel eljött a fürdés ideje és a pizsamaosztás, akkor vettek észre nem vagyok sehol! Az egész házat tűvé tették annyira ideges lett az egész család. Erre az öcsém "rosz pénz nem vész el", mindenki leintette a csipogó öcsémet, kimentek a kertbe és az utcára. Mama gondolt egyet és esszébe jutott maris néni boltjánál szoktam leskelődni! A sötétbe  alig ismert meg a nagyi, csak a nagy kékmintás esernyőröl! Átölelt, hazavitt! Nem kaptam ki, csak elgondolkoztak rajta a felnőttek, ilyen kicsi gyerek az apáé mindent megtesz, akkor is ha tojáshéj van a fenekén (visszagondolva az esetre, nagyobb volt az esernyő mint én). Akor biztonságos volt falun egy gyerek élete, nem mint ma!  

7. Kedves Naplóm! Egy mulatságos történetet mesélek el neked! Volt maminak porcelán tálja, (igazi  porcelán) abból evett minding. Engem ingerelt vagy nem is tudom de bizsergetett az a gondolat - Vajon eltörik-e? A nyári konyhába főztek mamiék, mikor arra lettek figyelmesek hogy én kezembe van már a tál, és a földre löktem. Megcsorbult a széle de nem tört el. Anyu és mami tovább figyelt mit akarok a tállal csinálni, kiszaladtam a nyárikonyhából. Észre vettem a lépcsőt a teraszon, hozzávágtam. - Fene egyen meg, ugye mégis eltörtél? Nem kaptam ki, megse szidtak.

8. Kedves Naplóm! Megint volt egy mulatságos történetem! Ami most hirtelen eszembe jutott! Az ovitársaimmal kint a réten szaladgáltunk dajkák és ovónőnk felügyelete alatt! Gyertek haza ludaim - verses dalt játszottunk! Valahogy én kikeveredtem a gyerekek gyürűjéből! Megláttam egy szép pillangót, azután rohangáltam, utána szamóca hívogatott, ugye tele ettem magam és a bokor árnyékába elnyomott az álom! Az eltünésemmel ugye riadalmat okoztam, bejárták kiserdős részt de sehol nem találtak! Nagy sokára megtalált a dajkám és rémülten hozzám rohant (azt hitte szegény bántalmaztak vagy mit tudom én mire gondolt). Igaz jól megrázott élek-e, én felnyitottam a szememet és álmos hangomon annyit mondtam fáj a hasam! Ugye rögtön be az óvodába s kihívták a dokit, azonal be Egerbe, mert csupa kiütéses lettem (alergiás vagyok a szamócára). Jajj, ne tudd meg hogy néztem ki, viszkettem mindenhol, nem győzte a nővérke bekenni rázókeverékkel. Ugye milyen rossz kislány voltam? :)

9. Kedves Naplóm! Van egy muris történetem számodra! Közös udvarba volt egy kerti wc. Biró József nevű férfi  bement elvégezni a dolgát, hivta a természet. Én ugye észre se vettem, a kerti wc-háta mögött játszottam papirokkal, azzal csaptam zajt, erre kivágódott a wc ajtaja! Kirohant Biró József a wcből - orditott - Anyám!!!!!! Kisértetek vannak a wc-nél!!!!!!! Előjöttem a wc háta mögül és csodálkoztam és ártatlanul mosolyogtam ( ennek meg mi baja van? Miért ordit? ) - Veronnéni hangja túlszárnyalta Jóska hangját is mert az jobban orditott - Fiam egyszer töled kapok szívbajt, mit orditasz itt nekem! Nem látod, hogy egy kislány van ott? A fene egyen meg! Gyerünk az istállóba borcsát most kell megfejni, irány fiam! Közbe én szépen haza mentem, Veronnéni átjött elmesélte az esetet: a lányotok kész csibész, a meglett málé fiamat is megijesztette, rám hozta a szívbajt! A szüleim elnézést kértek, de mikor elmentek jót nevettek az eseten. Mama eközbe rámadta a pizsamát ágyba kerültem, rögtön elaludtam! Látod kedves naplóm, milyen csibész voltam?

10. Kedves Naplóm! Tudom, hogy nem írtam neked és te alig vártad, hogy írjak! Na van egy mulatságos történetem a számodra! Képzeld el, hogy volt maminak egy 100-éves mozsara, amit nagy becsbe tartott. Apám ugye szerette az italt, volt is neki cimborái, Biró jóska és testvére Imre. Egy szép napon apám eladta a mozsarat, megitták az árát! Rézsegen danolták hogy: rézmozsarat vegyenek! hukk Réz mozsarat vegyenek hukkk, csuk - look - mondja Jóska - hukk, réz mozsarat vegyenek! Anyám felfigyelt a nótára. Kiment a konyhába, felnézett a konyhaszekrényre, nem volt ott a mozsár! Haza jött mami. Anyám mondta maminak - Anyu, a kedves drágalátos fia eladta a rézmozsarat. Mami neki eset apámnak! Fene a pofádat, nem sül le a képedről a bőr?! Hogy merted eladni! Apám hukkolt részegen, utána leült a kisszékre az meg felborult vele, én úgy nem bírtam megállni meg ne szólaljak - Né má még a szék is felborul vele, mert szégyelli, részegen ültek rá! Apám felállt  és bement a konyhába jókora kolbászt bevágott erős paprikával és omlós kenyérrel, hukkolt egy nagyot és utána röffentett. Mi gyerekek: én és az öcsém majd megpukkadtunk a röhögéstől, ledőlt az ágyra és rázenditett részeg emberek zenéjére a horkolásra! Na nem sokára beterelt minket mami, anyum megteritett, vacsora finom volt, fürdés és jött az alvás! Na a mai napról ennyi! Szia naplóm :)

11. Szia Naplóm! Tudom megint türelmetlen vagy! Ma nem mulatságosat írok le, hanem egy szomorú dolgot! A baleset!: Nem tudom milyen nap volt, de úgy indult mind mindig. Irigyeltem az alvó öcsémet, de jó neki alhat, lázadozva mentem óviba. Átszaladtam, mert szembe volt velünk az óvoda. Eltelt valahogy, szinte csigalassúsággal telt el az idő. Ebéd, utána pihenő. Mikor felébredtem irány a játék kint a szabadba. Az óvónők kávéztak a teraszon, én meg felültem a hintára! Hirtelen egy lány, a neve: Baros Éva, - nagy lendületbe volt a hinta - ő megfogta a láncot és neki vágódtam a hinta vastartójába, utána fejjel lefelé a betonra. Kifeküdtem, hirtelen néma csend lett, senki meg se mozdult a döbbenettől. A dajka jött felém megnézni élek-e és utána már az egész olyan volt mint a zümmögö méhkas. Mindenki jött felém. Bevittek a kórházba és agyrázkódást állapitottak meg és fejsérülést szenvedtem el. A szemem alatt ömlött a vér, mára már alig lehet látni, csak én ha tükörbe nézek! Most erről ennyi, örök életemre megmarad a nyoma.

12. Kedves Naplóm! Na itt vagyok újra és írom az emlékeimet! Nem olyan könnyű visszaemlékezni mert rég volt és kicsi voltam. Ami beugrik rögtön írom. Mami nagyon szeretett mesélni, fülembe cseng a szavai és a nevetése. Most az ő meséjét írom le. Anyum dolgozott, én ott voltam mami körül, amikor elfáradt leült a zsámolyra és elmesélt egy történetet. Volt egy házaspár akik már rég nem élnek mert akor még mami is kislány volt. Szőke Jóska a határból jött hazafelé, amikor beért a kapuba nem nagyon érezte jól magát, másnap ágynak dőlt. A felesége nem olyan asszony volt aki rögtön kétségbe esik, végezte az asszonyi dolgait de a beteg emberre rá se nézett. 3-madik napon látta nem kel fel, megkérdezte az urátol - Józsi! A doktort kihívom. - Nem kell, Rozi. Szőke Jóska betegebb lett, Rozi meg nem főzöt neki teát. Már érezte a Jóska meg fog halni, akkor mondta neki Rozi - Jóska főzök neked teát! - Már késő Rozi, már késő! Másnap meghalt! (Bármi történik, eszembejutnak, mert közmondás lett belőle! Valaki későn ér oda vagy késő már akkor eszembe jut - Késő, mint Szőke Jóskának a tea!)

13. Kedves Naplóm! Van egy emlék, egy szép karácsonyi történet amire visszaemlékszek! Mi gyerekeknek, meglepetést csináltak anyuék! Nagyon hideg karácsony volt, esett a hó mi meg vártuk a Jézuskát! Este volt már amikor a Jézuska hozzánk is eljött! Angyalt láttunk aki hozta nekünk a kis fenyőfát, olyan szépen fel volt öltözve, mi gyerekek megijedtünk töle, bebújtunk az ágy alá, onnan hívtak ki anyuék, pici csengő volt a kezébe! Mi letérdepeltünk és hozzáfogtunk imátkozni, de amúgy fura volt számomra, mert az angyalnak fehér ruha alól kilátszott egy bakancs amit az idős asszonyok hordtak. Jobban megnéztem, elmosolyogtam, rájöttem ki az, hát a szomszéd néni. Majdnem elnevettem magam aztán ránéztem öcsire, ő is rájött amire én. Jó gyerekek módjára megköszöntük az ajándékokat, és akkor a dunna alatt előjött a visszatartott mosoly. Hangosan kacagtunk de úgy, hogy a szemünkből a könny is kicsordult. (Ma se tudom az-e akire gondoltunk, soha nem derült ki, nem firtattam anyuékat, nem rontom el vele az emléket, hogy sikerült meglepetést okozni nekünk, eljött hozzánk is a jézuska angyalkája.) Másnap felébredtünk, megnéztük álom volt-e? Nem volt álom mert ott állt a karácsonyfa a nagyszobába, nem a kicsi hanem a nagy hatalmas fenyő, plafonig ért. Elcsodálkoztuk ezt, hogy nem vettük észre? Alatta voltak a jézuska ajándékai, de nem az amit az angyal hozzott, ez más (anyuék ajándékai), kicsi fenyő ott diszelgett a kisszobánkba ahová az angyal rakta le /maris néni lehet, nem biztos). Nagyon szép emlék volt ez számomra, nem tudom öcsi emlékszik-e rá, majd megkérdezem) Szia Naplóm, majd írok!:)

14. Szia Naplóm! Itt vagyok ismét :) Ez fájdalmas emlék, de elmesélem. Nem tudom hágy éves voltam amikor annyira megfájdult a lábam, nem bírtam menni. Anyu behozott Egerbe a dokihoz. Amikor sorrakerültünk akkor  a doki megvizsgált. - közölte nincs semmi bajom, lusta menni! Tegye le anyuka a gyereket!Anyum lerakott a földre de visszakapaszkodtam az ölébe. Hazamentünk Nagytályára. Este már annyira fájt a lábam, hozzá se tudtak nyúlni, sivalkodtam mint a kismalac, annyira fájt. Egy szomszéd hozott be Egerbe, mert ő ment dolgozni este 10-re. Engem betakartak lepedőbe ugy siettek velem a dokihoz. Az ügyeletes orvos az volt aki délelőtt rendelt. Azt mondta anyunak - Azt hittem szimulál a gyerek, haza se engedtem volna! Mandulám begyulladt, ráment a lábamra! De az volt az érdekes hol elmúlt, hol begyulladt, nem bírták kivenni. Egy homályos emlék az volt, nagyra kell nyitni a számat, de már a többire nem emlékszek. Majd írok ha eszembe jut! Légy jó! Na lépek szia :)

15. Kedves Naplóm! Itt vagyok ragyogok mint a fekete szurok!:) Na írom tovább az emlékeimet! Hát ez nem valami mulatságos történet, de azért leírom! Öcsém nagyon tanulékony kisemberke, aki mindent megfigyelt. Megtanulta a szomszéd fiútól, hogy kell gyufát meggyújtani. Apunak vettek egy kordbársony zöld nadrágot, ki volt terítve az asztalon (gondolom vasalás céljából) öcsi meg bebújt az asztal alá és a gyufát meggyújtota. A tűz belekapott a teritőbe, anyum nagybetegen észre vette a bajt, kirántotta öcsémet az asztal alól, az megvolt ijedve, sírni se mert,gyorsan kivitte a szobábol, addigra belekapott apám nadrágjába is. Anyum gyorsan egy vödör vízet felkapott és azzal eloltotta a tüzet. Öcsém nem kapott ki, elég volt neki a sokk amit kapott. Apám nem tudott semmit a dologról, odalett a nadrágja! Egyszer egy hűvös hajnalon ment dolgozni, eszébe jutott a nadrág, kereste, akkor mondta meg anyum neki mi történt. Mami is tudott az ügyről csak apám nem, nehogy kikapjon az öcsém! (Mára már kárpótolta az apámat a testvérem, igaz nem ugyanolyan szinű nadrág szép zöld, hanem kéket vett neki). Na mentem kedves naplóm, jó éjt!

16. Kedves Naplóm! Ne idegeskedj, írok nyugi! Össze kell kaparni az emlékeimet, hopp találtam is egyet! Anyum gyárába meghívást kaptunk, hogy december 6.-án jön a télapó! Na  én meghúztam magam, jó kislány akartam lenni, az öcsémnél is! Suvickoltam a csizmámat, minden este szebb legyen mindenkinél. Lassan olyan volt már mikor anyumék újat vették volna, piros és fehér szinű volt. Elérkezett a várva várt nap! Délután 3-ra kellett menni, anyum örömmel bemutatott minket kedves néniknek és bácsiknak, mindenkinek ott volt a gyereke, alig vártuk télapó is itt legyen! A nagy télapóóóóóóóó aki a meseországból jön! Valahogy eleresztettem anyum kezét és megpillantottam egy ajtót, ahová én csak félig beleskelődtem. Meglátam egy embert aki télapónak öltözött be (jé gondoltam nincs is igazi télapó), kifordultam megkerestem anyumat és az öcsémre rá néztem aki annyira izgatott volt. Inkább nem szóltam semmit, nem vettem el az örömét! Leültünk a nagyterembe, hozzáfogtunk énekelni, szinte harsogott a terem a gyerekek dalától! Bebotorkált a télapó, leült, minden gyereket nevén szólitott, akkor kaptam meg életem első maciját, a neve marci volt, kávébarna szinű, azzal aludtam mig fel nem nőttem. Öcsém is macit kapot, mézszinűt. Jöttünk haza mikor a tesóm a fülembe súgta: - Látad? Kérdezem töle mit? Súgva válaszoltam vissza öcsémnek. A tesóm tovább súgta -Nem volt igazi a szakálla, és kilátszott a félcipője, nem volt rajta hó! Ezen mind a ketten hangosan kacagtunk! Na nem tudnak becsapni már minket a felnőttek!- mondtam én. Apu jött értünk mert anyumnak dolgoznia kellett. Haza mentünk Kistályára! Végre otthon vagyunk! Vacsora, fürdés, alvás! Mosolyogva aludtam el az új macimmal!

17. Kedves Naplóm! Annyira anyás voltam, szinte rajongtam érte! (felnőtt koromban jobban ragaszkodok most is hozzá, sokat segít rajtunk, nagyon szeretem) Anyum elment dolgozni, nemnagyon fogtam fel mert kicsi voltam még akkor, keresni kell valakinek a kenyeret, sajnos anyum többet dolgozott mint apum. Brigádmunkát is vállalt értünk. Kapott kitüntetést, meg van még most is. Mamimat is szerettem de ő többet volt velünk. Arról van szó, anyum és csapata elmentek a Balaton Üdölőbe dolgozni, messziről látták a Balatont, de pihenés nélkül csinálták mert 10-nap múlva jöttek a külföldi gazdag gyerekei nyaralni. Ma 39-éves vagyok, de én nem láttam a Balatont, majd egyszer eljön annak is az ideje, én a homokba játszottam, kint az udvaron süttem a sütiket a tesom meg várat épitett. Egy szép vasárnap délután kinyilt a nagy kapu és mi gyerekek tárt karokkal rohantunk anyum felé. Meg volt rakva anyum keze, ő lerakta melléje és átölelt minket, este egy nagy doboz vaniliáskarikát hozzott nekünk (ma nem annyira finom mint akoriban) és piros macis mogyorós csokoládét (ma már nem is lehet kapni, most is érzem ha rágondolok a csoki és a süti izére). Barna macimmal elaludtam anyum karjában és ő lefektetett minket! Szeresd az anyukádat mig lehet, utána már késő minden!

18. Kedves Naplóm! Mindenki életébe betör valami, szinte a szíve is dobog érte, a neve szerelem! Nagycsoportos lehettem amikor óvisszerelem előjött. Lajoska szép szőke és kék szemű, fehér bőrű gyerek volt. Elsőnek állandóan civalkodtunk mindenért, másik pillanatba már  építő fa kockából építettünk városokat, végül az lett a vége - megint vita. Dadus megfogta a kezünket és azt mondta - erre kiskakas arra pipike. Szétválasztott minket. Minden nap igy ment, hol cinkosok voltunk hol veszekedő párok. Már az óvónők felfigyeltek ránk és mosolyogva mondták - veszekedik már a házaspár. Figyelembe se vettük ki mit mond. Egy szép napon Lajoska az udvaron lévő bimbozó rózsát letörte, meg is érdemelte - karcolás lett a vége.Odajött hozzám és kezembe adta a szép virágot. Piros volt és illata pompás és kellemes, megpuszilta az arcomat, én szégyenlősen elfuttam. Lajoska, később kiderült büntetést kapott, ott állt a sarokba és vigyorgott felém és hangosan annyit mondott tudod-tudod megérte! Mi azóta állandóan együtt voltunk, mig egy szép napon soha nem jött be az óviba. Elköltöztek, később megtudtam miért, de Lajoska emléke bennem van, tovább él. Maminak beszámoltam mi történt az óviba és ő mindig megmosolyogta, azt mondta - jó hogy feleségül nem kért már! Tiltakozva nevettem - Mamiiiiiiiiiiiiiiiiiii! ÁÁÁÁÁ nem, amúgy is elmentek! Tudom felelte mami és a nagy fazekat rakta fel a kályhára, tudtam eljön most már a vacsora és a fürdés. A nagy vaskádat az öcsémmel osztottam meg, szerettünk a vizbe játszani, bírtam amikor visitott mert a szemét csípte a szappan. Mindig mondtam neki kis hülye ne a szemedet mossad hanem az arcodat! Öcsi kérte mamitól a (pizsamáját) - Mami kérem a pipazsámat. Öcsémnek volt beceneve, nem tudom emlékszik-e rá? Mindig mami szólitotta igy - Zsiga. ( nekem, nekem is volt, de ma felnőtt koromra a barátok igy szóllítanak: Lulu vagy Luxinak, megvan a története majd elmesélem, még nincs itt az ideje! ) Jó éjt Naplóm, majd írok!)

19. Kedves Naplóm! Tudod mindenki a maga kárán tanul, abba a hitben voltam, elmentettem amit leírtam, de olyan hosszúra sikerült hogy elment az idő! Na újraírom de röviden! Váncsodon történt az eset. Leutaztunk mamámhoz, másnap apámnak kellett összeszednie a tojást! Jól van, apám belépett a baromfiudvarba, szedte a tojást. Hírtelen hátulról belecsípett a fenekébe a kakas, apám meg visszakézből úgy kupánvágta a kakast hogy az berepült a csűrbe, kilehelte a lelkét. Mamám a drága nem szólt érte semmit, megfőzte kakashúslevesnek. Jöttek este hazafelé a tehenek bőgve, mamámnak nem volt tehene csak Rózsika néninek, onnét hozta el a nagybátyám a családnak a tejet, mert voltunk 7-8 család, akik anyum testvérei. Szép nagy család volt. Estére hideg sült oldalas volt paradicsommal és paprikával! Tudod az a vacsora számomra isteni volt. Sajnos két napig lehettünk csak ott, mert sajnos apum édesanyja nem szerette ha odamegyünk. Debrecenbe mentünk, volt annyi idő hogy a Nagyerdőnél csónakázhattunk! Este 7-kor ment a vonat Egerbe. Hazaértünk, fürdés és vacsora, alvás! Szia, jó éjt naplóm!

20. Kedves Naplóm! Itt vagyok, ne nézz így rám, tudom, hogy haragszol mert nem írtam, de meleg is van nem gondolod? Na írom tovább! Váncsodi mamámnál voltunk nyaralni. Egy nagyon nyárias napon - mi gyerekek kimentünk a legelőre játszani biciglivel , rajtam egy piros pólo és fekete sort nadrág volt, a többiek semleges ruhába voltak. Nem számitottunk a veszélyre! Délután úgy 15-óra felé a semmiből előbukkant egy nagy bika, aki már fujtatott, kaparta a földet hátrafelé. Nem mozdultunk meg mert tudtuk hogy veszélyes, kiszámithatatlan! Csabu hirtelen észbe kapott, mondta nekem vedd le a piros pólot, vedd fel az egyémet. Gyorsan cseréltük és eközbe már a bika rohant felénk. Mi megse vártuk, fel a biciglire s irány haza mamámhoz. A bika meg jött utánunk, a tehénpásztor megérezte a bajt,  szólt a társainak - gyertek elszabadult a bikám! Mi van józsi bá elaludtál? - szólt neki az egyik haverja! Gyorsan cselekedni kell mert a gyerekekután fut, be kell cserkésznünk! végül becserkészték a bikát mielőtt haza nem értünk. Állitólag (bikaversenyre vitték) nem való a tehenek élére, nagyon vad volt! Elgondolkoztam rajta mi baja lehetett! homlokomra ütöttem, persze a piros polóm! Mamám mindenkinek megkente zsírral a kenyerét, paradicsom és paprika volt hozzá és egy kanna tea. Amikor ezzel végeztünk odamentem a diófa alá, ott volt a hinta megcsinálva, felültem rá és felszálltam és repültem és repültem mint a madarak az égen!! Szia naplóm, majd írok!

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat