Üdvözöllek kedves olvasóm! Óvodai balesetem miatt sajnos hibásan írok, és van egy nagyon jó barátom aki segít kijavítani az írásaimat. Jobban megérsétek! Szakközépiskolában előjött az epilepszia, de nem kezeltek, a lányom születése után már rosszabb lett a helyzetem, de már kezelést kapok! Azóta itthon vagyok és leírom az emlékeimet!
Van egy saját gondolatom leírom! Mottó: ,,Vésd jól az eszedbe, hogy nem vagy egyedül. Másoknak is szorít a cípő, egyszer leveszik a lábukról és mezítlább járnak és a lelkük könnyebbé válik!"
Nagymamámnak állitok fel ezzel emléket mert része volt az életem során! Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem! Istenem köszönöm az édesanyámat aki felnevelt és mindig azon van hogy tudjon segíteni nekem. Istenem vigyázz rá kérlek!
Szerető lányomnak és férjemnek ajánlom fel az emlékeimet! Büszke vagyok a lányomra!
Luxianna